tg-ltatsthtetet-06-01

Igazából ezt a posztot a húsvéti nagygyóntatások idején lett volna stílszerű megírni, de a sorozat csak hétfőn fejeződött be. Az alábbiakban Brad Mirman 10 részes websorozatáról, a The Confession-ről lesz szó. A főszerepben: Kiefer Sutherland és John Hurt. Kicsit spoileresek leszünk, ha még nem láttad, olvasás előtt vond fel a vitorlád, mint Méder Áron, és hajózz az öbölbe,  mert a gonosz Hulun csak azt láthatod, hogy te nem vagy amerikai. Mondjuk, ilyen alapon az indavideónak is hadd kínáljam fel étkezésre a nagytapolcsányi Nemzeti Ménes egy jól körülhatárolható részét, de az egy másik történet lesz.

A valaha volt legjobb drámai sorozat (bocs, Vészhelyzet), a 24 2010. május 24-én ért bukásszerű véget. A sorozatot író-producerként Howard Gordon, Evan Katz, David Fury, Manny Coto, Brannon Braga,  Alex Gansa, Chip Johannessen és Patrick Harbinson jegyezte. Úgy látszik, a 7. évadot elúsztató írósztrájkban nagyon kimerülhettek, vagy elfogyott a patron. Kifogásainkat a 8. évaddal kapcsolatban korábban itt foglaltuk össze (spoileres, tudod, hova menj, ha még nem láttad),  ha nem akarsz olvasni, sixx a fő kifogást egy mondatban így fogalmazza meg: „Ez a nap a hatodik és hetedik mellett a legsilányabbak közé tartozik, könyörgöm, a fő konfliktus az volt benne, hogy aláírnak-e egy nemzetközi békét egy falusi polgármesteri hivatal tárgyalójára emlékeztető szobában, szembe hugyozza magát az elnök az utolsó pillanatban, vagy sem?“

A sikertelen befejezés óta a Kiefer Sutherland-rajongókon elvonási tünetek mutatkozhatnak, a 24 mozifilm meg csak 2012-ben várható. Az óraketyegés nélküli napokat csak egy-egy visszautasíthatatlan ajánlat töri meg (ne rendeld meg, nem szinkronos). Így örülhettek a rajongók, hogy legalább egy websorozatot kaptak Kiefer Sutherlanddel a főszerepben, a The Confessiont.

Ez volt a második websorozat, amit megnéztem, az első – természetesen? – a magyar MAB volt (amit a varánusz készítők egy ideje priváttá tettek a yt-on, így nem látható), de azt nem részleteiben néztem, hanem egy este nekiültem. Ahogy a The Confession werkfilmjeit elnéztem, a technikai háttér majdnem ugyanaz volt, mint egy rendes tévéfilm esetében, azaz a websorozat nem attól websorozat, hogy Canon XL2-essel veszik fel, mint egy Kovi-filmet.

Kalamár Tamás új, készülő magyar websorozatát pl. egy az egyben le fogják adni a tévében is.  A websorozatról – kellő felkészültség híján – nem szeretnénk bővebb traktátust folytatni, de perspektivikus műfajnak tűnik, főként a géppel élő embertípus számára.

A történet karácsony előtt kezdődik. Kiefer Sutherland a Csendes éj dallamára vonul be a templomba.

Az éneklő kislányra pont a „Round yon Virgin Mother and Child“ sornál mered rá olyan arccal, amitől Nina Myers is bevallana mindent, ennek utóbb még lesz jelentősége. A nagykabátja alatt ott a hangtompítós, márpedig ha egy drámában az első felvonásban a falon lóg egy puska, akkor annak a harmadik felvonásban el kell sülnie. Belép a gyóntatószékbe – a standfotókon látjuk, hogy egyébként nincs oldala –, és ahelyett, hogy azt mondaná, rájárt a szomszéd feleségére, vagy lopta a benyát a szolgálati kocsiból, kiböki: előző este embert ölt. A további részek során még jó pár gyilkosságot meggyón a bérgyilkos, miközben a szabad akaratról, Istenről, jóról, rosszról, bűnről diskurálnak a gyóntatószékben. A gyilkosságok flashbackként jelennek meg, van tehát akció is, bár az is nagyon izgalmas tud lenni, ha két ember beszélget, lásd még: A gyertyák csonkig égnek, vagy Jon Fosse: Őszi álom, a sor tetszőlegesen folytatható. De akik inkább azt szeretik, amikor Kiefer Sutherland tetszőleges fegyverrel a kezében látható, azoknak sem kell szomorkodniuk, csak a 4. és a 8. rész fegyveres akció nélküli. Az utolsó rész felől (vissza)nézve az adott pillanatban nem mindig érdekes, bár rendkívül erős párbeszédek mesterien vezetnek a 9-10. részben kibontakozó dráma felé. Most Tallósi Béla eleganciájára lenne szükség, hogy a drámáról a befejezés leleplezése nélkül mondjuk valamit, neki ez jobban megy... Az események a 8. részben vesznek éles fordulatot, amikor is a gyóntatószékben megcserélődnek a szerepek, és az utolsó másodpercekben a bérgyilkos stigmás keze emelkedik feloldozólag a gyóntatórácsra. A feloldozás azonban elmarad.

A múltban elkövetett súlyos bűnért elégtétel következik, eldördül egy lövés is, de a gyónás nem egy szimpla gyilkossággal fejeződik be, az túl egyszerű volna. „Ez lesz a mi nemes bosszúnk“ – jut eszünkbe Iveta Halápiová levelének utolsó sora Grendel Thészeuszából a megoldást látva.

Még két dolog a végére: stáblista csak a 10. rész után van. Innen tudjuk meg, hogy zenéjét szerezte Sean Callery. Ugye, nem kell őt bemutatni.
És az események valós időben játszódnak, amit egy hónapig töltögettünk, az egy hosszabb gyónásnyi idő alatt történik meg.
Látogatottsági adatokat a hivatalos oldalon egyelőre nem találtam. Az mondjuk aggasztó, hogy Kiefer Sutherlandet többen követik a Twitteren, mint ahányan lájkolták a sorozatot a FB-on, de biztosan sokan nem lájkolnak, csak néznek.
Erős darab, mindenképpen látni kell.

December 14. van. Ma jelenik meg a legjobb drámasorozat, a 24 nyolc évadának díszdobozos kiadása. 24x8x42 min, tehát egy hét szabadság már nem elég ahhoz, hogy meg tudd nézni. A Fox Store szerint a Redemption nincs az 55 korong közt. Miért?

Hát nem is tudom, ha esetleg közeli hozzátartozóim nem vettek még nekem karácsonyi ajándékot...

(A doboz 349,98 dollárba kerül + a szállítás. Ha a Fox magyar portása esetleg olvas engem, elmondaná, hogy ha Magyarország az E szállítási zónában van, Csehország az F-ben, akkor szegény Szlovákia miért került a H zónába, a következő államok társaságában: American Samoa, Azerbaijan, Belarus, Bhutan, Burkina Faso, Chad, Congo, Congo, Democractic Republic of the, Eritrea, French Polynesia, Georgia, Kazakhstan, Kyrgyzstan, Laos, Maldives, Marshall Islands, Mauritius, Micronesia, Mongolia, Nepal, New Caledonia, Niue, Palau, Papua new Guinea, Slovakia, Wallis And Futuna Islands? Tudom, hogy szar  itt a helyzet, na de ennyire?)

A képek Kiefer Sutherland tokiói photocallján készültek. A japán fővárosban a 24 DVD-s kiadását népszerűsítette.

Tessék mondani, a Duna Tévében csupa olyan ember ül, akiket Barak László "Miért nem lettem lángossütő?" című versének lírai alanya is látott az önkormányzatban? Terhes nőt hasba rúgni nem szép dolog, a Duna pont ezt tette az egykor jó számokat hozó, szebb jövőre:)) jogosult, nézhető magyar filmsorozattal, a "Tűzvonalban"-nal. A premiert augusztus 6-ára tették, amikor a magyar tévénézők többsége a Balaton partján itta a sörét. Az elsősorban (fiatal) férfiakat megcélzó sorozatot pedig a lehetetlen, péntek 21 órai műsorsávba pakolták, amikor a célcsoport jelentős része kocsmázik, nagyon helyesen. Aztán meg rínak, hogy nem nézik. Pedig jó. A 10. résznél járnak.

A Magyar Televízió 2-es csatornájánál is csupa szakember dolgozhat, ők ugyanis a 24 című, ZSENIÁLIS filmsorozatot vetítik péntek este, most éppen a 4. évadot. Ők is a 10. résznél tartanak. A 24 órája 21.10-kor kezd ketyegni, a stohltalanított Tűzvonalban 21 órakor kezdődik.

Gratulálunk!
(Nem akarunk demagógiába fulladni, de egy kertévénél valszeg nem engednének meg maguknak hasonló linkséget, mert úgy vágnák ki őket, mint a macskát szarni. A közszolgálatiban viszont mindenkor meglesz az állami apanázs, mert törvény rendelkezik róla.)

Nemrégiben módomban állt megnézni Petr Jákl Kajínek című filmjét. A film honlapja itt.  Foglalkozásomból és hobbimból kifolyólag tudtam előtte is, ki Jiří Kajínek,  de aki nem tudja - pl. T. sem tudta -, annak is élvezhető a film, szimpla akciófilmként. Csehországban eddig több mint 600 ezren látták. Tanult kollégám, Tallósi Béla írása a filmről itt, itt és itt.

Jobbat nem tudnánk róla írni, ezért meg sem próbáljuk. Nyilván a real Rózsa Alexander sem olyan volt, mint Oszter Sándor Szinetár Miklós  eposzában, a Sobri című betyárfilm vívódó Szarvas Attilája valszeg nem olyan, mint az egykori rablóvezér, a Kajínek sem dokumentumfilm, hanem vállaltan játékfilm, így hiba volna rajta az Mf Dnes számtalan, a témában született cikkének egzaktságát számon kérni rajta.  (SPOILER ALERT) Ami nem tiszta a végére sem, hogy Kajínek lőtt-e, vagy sem. A stáblista után az ember eldobja a nachosos tálcát és a kóláspoharat, de Konsztantyin Lavronyenko mintha továbbra is nézné a tarkónkat. Az igazi Kajínek pedig a mírovi börtönben ül (ahol hajdan Esterházy János is meghalt).