tg-ltatsthtetet-06-01

A múlt hétvége eseménye egyértelműen az MKP-tisztújítás volt, ki figyelt volna fel egy környezetvédelmi jellegű hírre. Józsinak ilyen szempontból nehéz dolga van, mivel sem a hazai sajtó, sem a hazai közvélemény nem fogékony a környezetvédelemmel kapcsolatos dolgokra.

A Sea Shepherd karizmatikus vezetője, Paul Watson kapitány (kövesd a Twitteren, lájkold a Facebookon) a Mexikói-öbölkatasztrófa egyéves évfordulója kapcsán “A Year of Crimes Without Punishment” címmel közölt kommentárt, melyben felhívja a figyelmet, hogy a környezet ellen elkövetett bűnök megtorolatlanul maradnak, még akkor is, ha olyan súlyosak, mint amit a BP művelt az öbölben.

Múlt szombaton, mikor a magyarok egy része azt figyelte, hogy Csáky vagy Berényi, Berényi vagy Csáky,  Richard Švihura (a FB-on is megtalálod, mint minden SaS-est), a Szabadság és Szolidaritás parlamenti képviselője a halászati törvény módosítása kapcsán - tehát nem öncéltól mentesen, a csak a természet javát tartva szem előtt - arról beszélt, hogy a környezet rovására elkövetett bűncselekmények ellen határozottabban kellene fellépni.  Nézzük, mit mondott ez a jóember, akinek a nevéhez egyébként nem nagyon tudnék semmilyen törvényhozási aktivitást kötni - eddig.

Richard Švihura szerint a környezeti károkat okozó bűnözés problematikája Szlovákiában alá van becsülve. “Az ökobűnözés komoly anyagi, környezeti és erkölcsi károkat okoz. Ezek megtorlása azonban távolról sem áll összhangban az okozott kárral, ezért szükségesnek tartom, hogy új prevenciós rendszert vezessünk be a környezet elleni bűncselekmények területén, különös tekintettel az erdő-, vad-, hal-, a mezőgazdasági vagyon- és a környezetvédelem terén, professzionális alapokra helyezve azt. Ez elsősorban politikai akaratot követel. A környezetkárosítás komoly társadalmi probléma, amit már számos országban tudatosítottak” - nyilatkozta a SITA hírügynökségnek a szabadelvű képviselő. (És akkor segítsünk is neki, ha van ötleted egy ilyen törvénnyel kapcsolatban, megírhatod a richard.svihura@nrsr.sk e-mail címre. Ez nem kurucinfóskodás, ő kérte.)

Azt most ne vitassuk, hogy pártukázra-e vállalt fel (végre) egy liberális témát a klasszikus liberális témákban nem igazán tündöklő párt képviselője, vagy tényleg horgászás közben jött rá, hogy a dopicse, itt valami nincs rendjén, mindenesetre szép tőle. Švihura arra is felhívta a figyelmet, hogy az eddigi védelmi rendszer nem túl hatékony. A 17 900 (Dzsízsz!!!, ejszen 20 ezer rendőr és ugyanennyi katona van e hazában, ezek meg majdnem ugyanennyien vannak) csősz (mezőőr, poľná stráž), vadőr (lesná stráž) és halőr (rybárska stráž) ellenére szarok az eredmények. 2003-ban 600 esetben indult orvvadászat (a szlovák pytliactvo szó az orvhalászatot is ideérti) miatt eljárás (tehát a valós szám ennél jóval magasabb, ez csak, ami kiderül), tavaly 400 esetben. Ez azt jelenti, hogy a mező-, erdő- és halőrök majdnem hadseregnyi száma harmadával volt képes visszaszorítani az ökobűnözés e markáns formáját (és akkor a szennyező üzemekről, átlépett kibocsátási határértékekről és hasonlókról még nem is volt szó, ezek, ha nem kolontári léptékben történnek, akkor leggyakrabban szabálysértésnek minősülnek). Ennek valszeg az lehet az oka, hogy egy részük maga is érdekelt benne (ismerek néhány rapsicot, akik egyébként tisztességesnek látszó alapszervezeti tagok, vezetők vagy vadgazdák helyi vadásztársaságoknál, de ne ebbe az irányba induljunk, mert ez messzire vezetne); de az okok közt említhetjük a pénzhiányt, a rossz műszaki felszereltséget, és a társszervezetekkel való koordináció hiányát is.

A környezeti bűncselekmények megtorlása, és általában a jogérvényesítés Magyarországon is komoly gondot jelent. Mert egy nemzeti park őrét a szervezett fatolvajok simán szembe röhögik. És ez most nem burkolt cigányozás, vannak szervezett fatolvaj csoportok, amelyek profi technikával szállnak ki, kamionokkal, markológéppel stb. Erre rímelnek Illés Zoltán magyar környezetvédelmi államtitkár - gyakorlatilag miniszter, csak furcsa ez az új struktúra - gondolatai arról, hogy fegyveres környezetvédelmi testületet kell létrehozni, amelynek tagjai katona kiképzésben részesülnének. Az ide vonatkozó MTI-hír MR1 által továbbgondolt verzióját teljes terjedelmében idézem.

“Kiképzett fegyveresekkel védené a nemzeti parkokat a környezetvédelmi államtitkár. Illés Zoltán szerint így lehetne hatékonyan megakadályozni a természetkárosító bűncselekményeket. A nemzeti parkok egyelőre nem akarnak nyilatkozni az elképzelésről.
Az amerikai filmsorozatban szereplő texasi rangerekhez hasonló fegyveres őrökkel védené a nemzeti parkokat a környezetvédelemért felelős államtitkár. Illés Zoltán az MR-Kossuth Rádiónak azt mondta, hogy megszüntetné a mostani természetvédelmi őrszolgálatot.

Az államtitkár a Krónikának azt mondta, hogy a rangerek a természetvédelemmel kapcsolatos szabálysértéseknél és bűncselekményeknél intézkednének, mint amilyen például az illegális szemétlerakás, vagy a fairtás, falopás.

Illés Zoltán azt is javasolja majd, hogy a rendőrség állományában is legyenek olyan alkalmazottak, akik kifejezetten természetvédelemmel foglalkoznak és szorosan együttműködnek a rangerekkel. Az államtitkár napokon belül egyeztet a belügyminisztériummal is a tervekről. Kerestük a szaktárcát, hogy megkérdezzük mi a véleményük a javaslatról, de egyelőre nem válaszoltak kérdéseinkre. Korábban Pintér Sándor egy bizottsági meghallgatáson azonban azt mondta, hogy több jogosítványt adna egyes természetvédelemmel foglalkozó őrszolgálatoknak.

Több nemzeti park igazgatója a Krónikának azt mondta, hogy egyelőre nem akarnak nyilatkozni a környezetvédelmi államtitkár javaslatáról, majd csak akkor, ha a terv minden részletét ismerik.” (2010.09.17) Nos, azóta eltelt egy darab idő, Illés rangereinek se híre, se hamva, egy környezetvédelmi blog be is szólt neki, itten.

Nos, nézzük, kik azok az emberek, akik jelenleg Szlovákiában aktívan közbeavatkozhatnak, ha természetkárosítást tapasztalnak. (Több mint két évtizede járom szervezett formában vagy egyedül a természetet, vadőrrel életemben egyszer találkoztam, halőrrel és mezőőrrel egyszer sem.)
A vadőrökről/erdőőrökről az erdészeti törvény (326/2005, nem linkelünk, ha érdekel, beírod a zbierka.sk-ba)  kilencedik fejezete rendelkezik. Valamennyi tárgyalt őrtípus közül ez rendelkezik a legtágabb jogosultságokkal (§ 53 2. fejezet). Ugyanez elmondható a kényszerítő eszközök alkalmazásáról is. Ha látja, hogy egy bölényt cipelsz a válladon, lefoghat, megüthet, megrúghat, lefújhat könnygázzal, meggumibotozhat, megbilincselhet, rád uszíthatja a kutyáját, és figyelmeztető lövést adhat le. Sőt, szélsőséges esetben, önvédelemből akár rád is lőhet. Ha ez egy golyós, szarvasbikákra optimalizált puskából történik, akkor...

A halőrökről a 139/2002-es halászati törvény rendelkezik. Jogköreit a § 23 tárgyalja, melyek némileg csekélyebbek a vadőrénél. Ami a kényszerítő eszközöket illeti, a fogások, ütések, rúgások mellett könnygázt, gumibotot, bilincset és szolgálati kutyát használhat. Fegyvert nem. A bilincselés azért elég markáns beavatkozás a szabadságjogokba..., pláne egy halőr részéről. (Nagyon kedves, hogy a törvényben benne van az is, hogy terhes nőkkel, kiskorúakkal, öregekkel, mozgássérültekkel szemben csak önvédelmi fogásokat alkalmazhatnak,  egyéb kényszerítő eszközt csak akkor, ha “az említett személyek részéről megvalósuló támadás veszélyezteti életét vagy a testi épségét”. Elképzelem, amint egy terhes nő hálózik, majd egy viperával a halőrre támad. Na de nem humorizálunk, a törvény azért törvény, hogy minden helyzetre kiterjedjen.

A mezőőr - nevezzük csősznek - az előző két funkcióhoz képest sokkal mélyebb kulturális beágyazódottsággal rendelkezik a magyar népi kultúrában, lásd még: “lám megmondtam, barna kislány, ne menj arra, mert bevisz az öreg csősz a kunyhójába”, valamint itt szeretnék Prokisch Péter vidéki tanárnak köszönetet mondani, hogy a 2000-es évek első felében felhívta a figyelmem a csőszbőgettyű kifejezésre, melyet, úgy érzem, indokolatlanul mellőz a köznyelv; a szóból áradó rusztikus energiát csak Czigány Lóránt-i erudícióval (lásd még a PT előszavát a mester tollából) lehetne kifejteni. A csőszökről a 255/1994-es törvény rendelkezik. Több joguk van, mint a halőröknek, és kevesebb, mint a vadőröknek. A fogások, ütések, rúgások, könnygáz és kutya (bilincs és gumibot nincs, akkor a halőrnek mér van, kéne itten valami szinkron, uraim) mellett figyelmeztető lövést adhat le, és szélsőséges esetben, vagy életveszélyben fegyvert is használhat.

(Egy korábbi posztban arról értekeztünk, hogy Szlovákiában elméletileg annyi szervezet jogosult korlátozni a személyi szabadságunkat, hogy még csoda, hogy mozoghatunk.)

Az öles vargabetű után térjünk vissza Švihurához és Illéshez. Igen, baj van. Magyarországon nagyobb, mert a jogosulatlan vadászat ott csak szabálysértés, amit pénzbírsággal meg lehet úszni, míg nálunk bűncselekmény. (A helyzet megváltoztatására nemrégiben dr. Székely István irányítása mellett kezdeményezték a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnál, hogy az orvvadászatot nevesítsék önálló bűncselekménynek, és mint ilyen, jelenjen meg a büntető törvénykönyvben. Tettenérés esetén (a rapsic lebukhat a vadászat helyszínén, otthon, pl. a hús feldarabolásakor vagy ha házkutatás során trófeát vagy lefagyasztott húst találnak nála) a büntetés jelentős összegű pénzbírság vagy akár szabadságvesztés is lehetne, és mellékbüntetésként kiszabható lehetne a bűncselekmény elkövetéséhez használt eszközök – pl. az értékes fegyver vagy a terepjáró – elkobzása. Az ilyen következményeknek talán nagyobb lenne a visszatartó erejük. Népszabadság 2011. március 16.) És ezek a derék emberek jól látják, hogy amíg a kormány saját túléléséért küzd, illetve alkotmányoz, zöld dolgokkal nem nagyon foglalkoznak. Mint látjuk - nálunk - apparátus is lenne rá (eddig nem nagyon foglalkoztam a csőszökkel, így engem is meglepett, hogy majd’ 18 ezer van belőlük), de nem elég hatékony. Magyarországon talán Pintér “Két Hét” Sándorral lehet egyetérteni, aki nem rangereket állítana hadrendbe, hanem a meglevő szervezeteknek adna több jogot. Ez egyszerűbb, de a ranger témát sem kellene elvetni. Szlovákiában pedig hatékonyabbá kell tenni a már meglevő szervezetek munkáját, és nem lenne elvetendő a zöld rendőrségen belüli zöldrendőrség sem. És azt azt SDKÚ-s kezdeményezést is fel kell karolni, hogy szigorúbban büntessék az állatkínzást. Persze - mint látjuk - e téren egyelőre csak tervek vannak, határon innen is, túl is.

Közeledünk a főügyészjelölt-állítás újabb határidejéhez. Az igazságügyi szféra e kulcsszereplőjének megválasztása az ideális állapottól eltérően sosem volt – sosem lehetett – apolitikus, hisz azt a képviselők választják. A főügyészválasztás nem olyan attraktív téma, mint a területi labdarúgó bajnokság, vagy a Megasztár/X-Faktor (a nem kívánt törlendő), ráadásul csak hétévente kerül rá sor, a kormánykoalíció csetlése-botlása miatt azonban hazánkban a közbeszéd részévé vált.

Azt persze a köz nem tudhatja, hogy a politikában megőszült Mikuláš Dzurinda presztízsizmozásának lehetünk-e szemtanúi, aki akár a koalíciós egység megrezegtetése árán is meg akarja mutatni, hogy ki osztja a lapokat, vagy egyéb, pragmatikus szempontja is van annak, hogy a saját jelöltjét szeretné látni ezen a poszton. Miközben az SDKÚ jelöltjének pozícióját erősíti annak a ténynek a lebegtetése is, hogy a párt egy része számára a jelenlegi főügyész, Dobroslav Trnka személye is elfogadható.

Tegnap, mikor mindenki a nemzeti ünnep koszorúzással teljes, bágyadt hírtelenségére számított, felperegtek az események főügyészfronton. Kiderült, a koalíció képviselői mégsem vasárnap, hanem már szombaton tárgyalnak a közös jelölt személyéről. Dobroslav Trnka nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy a politikai életben folytatja pályafutását. Štefan Harabin miniszter-bíró hatalmi ágak közti szlalomját látva ezen már nem is lepődik meg senki, ám politikai pályára lépni csak abban a pártban lehet, ahol erre van fogadókészség. Őt pedig egyelőre egy párt vállalta fel hivatalosan: Robert Ficóé. S még mielőtt a koalíciós színfalak mögül kiszivárgott volna, hogy Szabó József is újra játékba kerülhet, Ondrej Dostál igyekezett oktatni a nagyokat. A Most-Híd frakciójában politizáló OKS-es honatya kifogásolta, hogy a koalíciós egyeztetésekről csak a sajtóból értesülnek, majd, miután megegyeztek, a nagyok automatikusan elvárják tőlük, hogy erre ők is rábólintsanak. Jozef Kandera nem az OKS jelöltje – tette hozzá Dostál vészjóslóan. Ezek után várhatjuk, mikor közli Igor Matovič, hogy az Egyszerű Embereké sem... Miközben a főügyészválasztás folyamatának kezdete óta az SaS, a KDH és a Most-Híd úgy húzza elő az újabb és újabb jelöltek nevét a kalapból, mint bűvész a nyulat.

A sok – vélt és valós – érdek között pedig elveszni látszik a legfontosabb szempont: az, hogy a főügyészi posztot alkalmas szakember tölthesse be.

Az egyszerű milliomosból lett parlamenti képviselőt, Igor Matovičot vélhetően senkinek nem kell bemutatni, hiszen hirdetési újságja hátoldalán közölt jegyzetei miatt egy ország ismeri őt.
Azt pedig, hogy a sokak által lenézett hirdetési újság micsoda hatékony fegyver, ha a véleményformáló lapokat nem (nagyon) olvasó, de szavazni azért eljáró réteghez kell szólni, szintén az ő példáján szemléltethetjük. Azzal, hogy a 150. helyről 38 429 preferenciaszavazattal a negyedik helyre sikerült előlépnie, akár tananyaggá is válhat. Parlamentbe kerülése óta a ketrecharcosként viselkedő Matovič számtalanszor beleszart már a koalíciós ventilátorba, ne számláljuk most a megvesztegetési üggyel kezdődő eseményhullám elemeit, koncentráljunk legutóbbi performanszára. Matovič és három társa tegnap nyílt levélben szólította fel a négy koalíciós párt elnökét arra, hozzák nyilvánosságra az egyes államigazgatási posztokat rendes felvételi eljárás nélkül elfoglaló pártjelöltek nevét. A nyílt levél írói arra hivatkoznak, hogy a választások előtt a jelenlegi koalíciót alkotó pártok magasabb politikai kultúrát ígértek annál, mint ami Robert Fico kormányát jellemezte. A levélbe szemernyi álnaivitás is beleszövődött, amikor a szerzők úgy fogalmaztak: „nem örülnének, ha beigazolódnának az arról szóló hírek, hogy a rendes felvételi eljárás mellett pályázaton részt nem vevő pártjelöltek foglaltak el államigazgatási posztokat“. Mindezt három héttel azután vetették papírra, hogy nyilvánosságra került: hogyan osztották el az Iglói és Gölnicbányai járás államigazgatási tisztségeit a pártok. Erről Matovičék csak akkor maradhattak le, ha saját hirdetési újságjukon kívül más lapot valóban nem vesznek a kezükbe... Miért e kései reakció?
Az államigazgatás átpolitizáltsága valóban hátrány, főként maga az államigazgatás (így közvetlen módon a választópolgárok) számára. Ennek ellenkezője azonban legfeljebb az utópiák hasábjain valósul meg. A rendszerváltás óta nem akadt egyetlen garnitúra sem, amely nem saját jelöltjeivel töltötte volna fel az államigazgatási középvezetői posztokat, akkor sem, ha hatalomra jutása előtt esetlegesen mást ígért. A saját jelöltek érdekében történő tisztogatás a rendszerváltás óta része a kormányváltásokat követő politikai folklórnak és gyakorlatnak, valamennyi eddig kormányon volt párt nemcsak hallgatólagos, hanem nagyon is tevőleges egyetértése mellett. Matovičék a mentelmi jog után újfent a politikai osztály nehezen védhető, az osztályon kívülieket irritáló,ám nem vagy nehezen megváltoztatható elemét tették bírálatuk tárgyává. Sejtve, hogy sajtótájékoztatójukkal és nyílt levelükkel semmit sem fognak változtatni a fennálló helyzeten, és tudva, hogy a hirdetési újságok hátlapját böngészők körében ez újabb biztos szavazatokat jelenthet számukra.

Szombaton – idén nem először, és nem utoljára – újfent urnákhoz járulhat a szlovákiai választópolgár, nehogy a novemberben esedékes önkormányzati választásig kijöjjön a gyakorlatból. Bár a tavalyi esztendő három választásának öt fordulóját idén szerencsére nem fogjuk megközelíteni – az államfő- és a megyei választás esetében is kétséges a két forduló létjogosultsága, mindez a választási rendszer egységesítéséért kiált –, de a Szabadság és Szolidaritás kezdeményezésével egyetértő 368 ezer polgártársunk akaratából a tervezett két nap helyett hármon adhatjuk le a voksunkat valami mellett vagy ellen.

Ami azonban e legutóbbi népszavazás kapcsán történt/történik, inkább a népszavazás intézménye lejáratásának tekinthető. Szlovákiában eddig egy – az Európai Unióhoz való csatlakozást kimondó – népszavazás volt érvényes, az is csekély többséggel. Az eddigi tíz népszavazási kísérlettel jobbára e legdemokratikusabb választási forma ellen kondicionálták a szavazópolgárokat. Általában azzal, hogy hülyeségeket kérdeztek (volna) – olyan gazdasági vagy biztonságpolitikai kérdéseket, melyekre az átlag szavazópolgár még megfelelő információk birtokában sem adhat kvalifikált választ; 1999-ben Slota és Mečiar pedig a kisebbségi nyelvhasználatot is népszavazással szabályozta volna, csak Rudolf Schuster akkori államfőn múlott, hogy ezt nem írta ki. 1997-ben pedig a hatalom ocsmány módon meghiúsította a népszavazást. Az akkori belügyminiszternek, Gustáv Krajčinak a mečiari amnesztia biztosított büntetlenséget ezért a bűncselekményért. Még ha a szombaton megválaszolandó hat kérdés némelyike legitimnek is tekinthető, visszatetsző a körülötte folytatott parlamenti szájtépés, a kisgyerekes megyek-nem megyek, ahogy az is, hogy a pártok arra buzdítják szavazóikat, ne gyakorolják állampolgári jogukat. A kezdeményező SaS-t pedig joggal sújthatja szimpatizánsai bírálata amiatt, hogy a körzeti bizottságokba és az Országos Választási Bizottságba sem delegálták tagjaikat, kihátrálva önnön kezdeményezésük mögül, mintegy cserbenhagyva azokat, akik aláírtak nekik.

Annak tudatában, hogy az Alkotmány hibája miatt nem egyértelmű, kötelező érvényű-e a népszavazás végeredménye, nehéz bárkit is motiválni a részvételre, de ne feledjük: népszavazás lesz, ha elmegyünk, ha nem. A tervezett 7 224 000 eurót – a mi adóinkból – akkor is elköltik rá, ha szombaton mindenki szüretel, krumplit ás, vagy tüntetőleg otthon marad. Ezért érdemesebb lenne elmenni.

Még augusztusi köddé válásom előtt szerettem volna írni arról a nagy port felvert javaslatról, mely augusztus 3-án került fel az újjáalakult Belügyminisztérium honlapjára, de aztán … és … mentünk, így a blogírás elmaradt. A Terrorelhárítási Központ létrehozása, ez a cím, és rögvest hozzá is tehetnénk: WTF?

Az alábbi szöveget innen  kopiztuk.

A terrorizmus elleni fellépéshez rendelkezésre álló személyi, tárgyi, költségvetési források hatékonyabb felhasználása érdekében létrehozásra kerül a Terrorelhárítási Központ. A kormányrendelet tervezetének véleményezési határideje: 2010. augusztus 8.

A terrorizmus elleni fellépéshez rendelkezésre álló személyi, tárgyi és költségvetési források hatékonyabb, centralizáltabb felhasználása érdekében szükséges a Terrorelhárítási Központ létrehozása.

A Központ országos illetékességgel végzi a terrorcselekmény bűncselekmények vagy azzal összefüggésben elkövetett más bűncselekmények, illetve a terrorcselekmény végrehajtását tervező, előkészítő személyek, csoportok, szervezetek tevékenységét támogató, tevékenységük leplezésére szolgáló bűncselekmények megelőzését, felderítését.

A Központ elemzi és értékeli a Magyar Köztársaság terrorfenyegetettségének helyzetét, szervezi és koordinálja Magyarországon a terrorcselekmények megelőzését és elhárítását végző szervek tevékenységét. Emellett a Központ részt vesz a kritikus infrastruktúrák védelmére vonatkozó nemzeti program kidolgozásában, a veszélyeztetettség értékelésében és biztonsági intézkedési tervek kidolgozásában.

A terrorizmus elleni küzdelemhez kapcsolódó feladatkörében a Központ a belföldi, illetőleg nemzetközi vonatkozású terrorcselekmények és az azokhoz kapcsolódó más bűncselekmények vonatkozásában az igazságügyi együttműködés keretében kapcsolatot tart más államok terrorellenes szerveivel. Részt vesz a nemzetközi kötelezettségvállalásokból eredő gyakorlati feladok teljesítésében.

A Központ végrehajtja a terrorcselekmény, a légijármű, vasúti, vízi, közúti tömegközlekedési vagy tömeges áruszállításra alkalmas jármű hatalomba kerítése és az emberrablás bűncselekmények megszakítását, valamint a nyomozó hatóságok, az ügyészség, továbbá a más fegyveres és rendvédelmi szervek felkérésére a bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható fegyveres vagy felfegyverkezett személyek elfogását, az egyéb személy elleni erőszakos bűncselekmények megszakítását, az ön- vagy közveszélyes állapotban lévő személyek elfogását.

A Központ ellátja a Magyar Köztársaság elnökének és a miniszterelnöknek a személyvédelmével kapcsolatos feladatokat. A Központ ennek keretében együttműködik a Rendőrség személyvédelmi feladatokat ellátó szerveivel, szakmailag koordinálja az ezzel kapcsolatos feladatok előkészítését és végrehajtását.

A tervezet innen is letölthető.

Mit is gondoljunk erről? Azt tudjuk, hogy 2001. szeptember 11. és részben a madridi vonatrobbantásos merénylet is annak volt köszönhető, hogy a titkosszolgálatok és rendvédelmi szervek között nem volt megfelelő a kommunikáció és a kooperáció. Tehát egy olyan szerv ötlete, amely ellátja a koordinációt és az információk el/megosztását a titkosszolgálatok, a rendőrség és az illetékes állami szervek között, nem elvetendő. Ilyen szervezet például az USA-beli National Counterterrorism Center, mely 2004-ben éppen amiatt jött létre, hogy az egyes szolgálatok közti rivalizálást felszámolják. Oroszországban a KGB-utód  Szövetségi Biztonsági Szolgálaton (FSZB) belül működik a Nemzeti Terrorelhárító Bizottság. Összetételéről itt.

Magyarország  terrorfenyegetettsége e két államétól fényévekkel kisebb. A terrorizmus elleni harc feladatát eddig a most szintén nagyon alaposan átszervezett titkosszolgálatok látták el, meg az NNI, ha pedig lőni kellett volna, arra ott volt a Terrorelhárító Szolgálat. És a dolog egész jól működött, vagy a terroristák voltak bénák, mindenesetre  Magyarországon ritka volt a terrorcselekmény. Vagy lemaradtunk valamiről, ami miatt ugrásszerűen megnőtt volna a terrorveszély?

Kérdéses, hogy Magyarországnak pont most kell-e belevágnia egy ilyen, ki tudja, hány milliárdos beruházásba. Honnan lesz megfelelő személyi állomány? A rendőrségtől és a szolgálatoktól fogják átcsoportosítani? Mert nyilván az utcán nem sétálnak tömegével a terrorelhárítók, biztonságpolitikai elemzők, mesterlövészek, arab tolmácsok… Milyen hatással lesz az átcsoportosítás ezekre a szervekre, ha elmegy a legények eleje? Ha meg a trash meg el, akkor az egésznek semmi értelme.

Ami az egészben rendkívül zavarónak tűnik, az az, hogy van egy olyan felhangja az egésznek: Orbán Viktornak kellett egy spéci testőrség, és kreáltak hozzá egy törvényt. Miért nem jó Orbánnak  és Schmitt Pálnak a Köztársasági Őrezred által biztosított védelem? - tehetnénk fel az alapkérdést. (Ezt írják meg a magyar law enforcement szféra nálam jobb ismerői.) Ha az amerikai és orosz mintákat nézzük meg, egyik országban sem a terrorelhárítás látja el az elnök védelmét. Amerikában a Secret Service védi Obit, ill. a mindenkori elnököt.  Oroszországban Dmitrij cárra a Federalnaja Szluzsba Ochrani vigyáz, igaz, ez csak 1996-tól létezik, és a szovjet időkben a pártfőtitkár védelme a KGB feladata volt. A magyar elhárítás tehát egyfajta hibrid lesz. Ráadásul Pintér Sándor is az asztalra csapott, és azt mondta, hogy nem lesznek nyomozati jogkörei az új szervezetnek.

Ezt a "több mint testőrösdit" igazából semmi sem indokolja, a CIA sem védi Obamát. Hajdú János inkább a külföldi szolgálatok honlapjait böngészhetné, hogy azok hogyan épülnek fel.

A blogger számára elérhető információk birtokában egyelőre nagyon szkeptikusak vagyunk az új intézménnyel kapcsolatban. Persze, az is lehet, jobb lesz, mint a CTU:)), a (hozzáférhető) hírek egyelőre nem erre mutatnak.